Mindenki életében megvannak azok a bizonyos témák, elemek, amik meghatározzák a személyiségét, a külső tényezők, környezeti hozzávalók, amik a belső jellemvonásokkal végül a lény egészét képezik.

Ezen elemek nagy része gyermekkorban épül belénk. Olyasmire gondolok, mint egy édesanya főztje, a nappali fényei, a tévében futó rajzfilmek, a hétvégi kapálás a szőlőben, mellettünk, velünk felnövő állatok. Mindenkinek megvannak ezek az alapkövek, ezektől vagyunk azok, akik. Persze amikor ezek épülnek még nem foglalkozunk velük, nem szeretjük őket, untatnak minket. Aztán idővel értékké, hozammá, fontos összetevővé kristályosodnak. Nem a nosztalgiáról, a „ régen minden jobb volt” filozófiáról beszélek. Pusztán elemekről, amik által ma úgy nézünk a világra, olyan tapasztalati és ingerkészletünk van, ami.

Elhatároztam, hogy összeszedem, mik az én életemben azok a (többnyire) gyermekkorban rámtapadt, belémépült dolgok, amik legóelemekként a személyiségem részeit képezik. Amik által ilyen lett a világképem, amikhez viszonyítok, amik vezetik a kezem, és a tudatom.